Jelentem, változás történt: a Mechanikus Narancs Kíbernarancs lett.

Természetesen nagyon örülök, hogy kedvenceim két forduló után elsőként jutottak be a legjobb 16 csapat közé a most zajló dél-afrikai labdarúgó világbajnokságon. „Hollandia veretlenül csoportelső!” „Hollandia kapott gól nélkül a VB első továbbjutója!” Szívet melengető mondatok ezek.

A teljes bejegyzéshez kattints IDE vagy a tovább linkre!

De lehetetlen nem látni, hogy valami megváltozott. Az a Hollandia, mely a zseniális Rinus Michels révén a totális futballt adományozta a világnak, most rengeteg focibarát számára érthetetlen játékot nyújt. Az a holland fociválogatott, melynek védjegye a szemet gyönyörködtető futball, most rengeteg focibarát számára meglepő teljesítményt nyújt. Az a holland válogatott, amelyik eddig egy alkalom híján feláldozta magát a szép foci oltárán, az a holland válogatott, amelyik néha annyira belefeledkezett a labdarúgásnak nevezett gyönyörű játékba, hogy olykor elfelejtett egy góllal többet rúgni, mint amennyit kapott, most taktikát váltott.

Már a dánok elleni meccsükön is éreztem, hogy valami nem stimmel. Valami szokatlan volt számomra. Néztem a hollandjaimat és közben töprengtem, hogy mi lehet a furcsaság a játékukban. Annak örültem, hogy visszafogottan játszottak, egyáltalán nem pazarolták energiáikat, végig a biztonságra törekedve teljesen simán nyertek. Ez eddig rendjén van, mondtam magamnak, hiszen világbajnoki címet szeretnének nyerni, s ezért a diadalért egy hónap leforgása alatt 7 meccset kell játszaniuk. Bőven elég tehát, ha visszafogott és kevésbé szép, ám eredményes játékkal tűnnek ki a csoportmeccseken, a csúcsformát pedig az egyenes kiesés szakaszra időzítik.

Dánia után Japán következett. Újabb sneci. Még egy áldozati báránycomb. Az ellenfélnek megfelelően a hollandok játéka az első meccshez hasonlított. Visszafogottság, energiatartalékolás, biztonságos győzelem. Hollandia két meccsen egyetlen gólt sem kapott. Hollandia a vb első továbbjutója. Az Oranje, a Mechanikus Narancs bohém futballbolondból kíméletlen gyilkológéppé változott.

Hollandia mindig meglepetést okozott. Akkor is meglepetést okozott, amikor győzött. És akkor is meglepetést okozott, amikor vesztett. Kevés fociszurkoló maradt közömbös a hollandok játéka láttán. Hollandia általában kellemes meglepetést jelentett a látványos és szemet gyönyörködtető futballjával. Hollandia most is meglepetést okozott, ám ezúttal éppen a narancsmezesektől oly megszokott kellemes és látványos futballt hiányolják a focibarátok.

A taktikai váltás lényege, hogy Hollandia fordított egyet a háromszögön, s az eddig használt 4-3-3 helyett 4-2-3-1 lett a hadrend. A pálya közepén lévő háromszög csúcsa eddigi a saját kapu felé mutatott, tehát egy védekező középpályás volt a csapatban. A pálya közepén lévő háromszög csúcsa most az ellenfél kapuja felé mutat, vagyis jelenleg két védekező középpályás van a holland válogatottban. Nagyobb lett a biztonság, kevesebb lett a látványos foci. (Nem az az érdekes a váltásban, hogy 4-3-3 helyett 4-2-3-1 lett - ezt amúgyis már sok csapat megtette -, hanem az, hogy az új felállásban a holland csapat a teljes pályát magabiztosan uralja.)

Nosztalgiázom én is, akárcsak a szurkolók többsége, akik a látványos focit kérik számon a holland csapaton. De, ellentétben a most reklamálók többségével, én elfogadom ezt a Hollandiát. A foci bohémjei nem csak az 1974-es és az 1978-as világbajnokságon haltak bele a szépségbe. Az 1988-as Európa-bajnokságot ugyan megnyerték, de a többi nagy világversenyen mindig csodálatosan játszottak és mindig idő előtt elbuktak. Hollandia fociválogatottja a világon az egyik legszebb futballt játszó, ám soha semmit nem nyerő csapatként lett elkönyvelve az idők folyamán.

Bert van Marwijk szövetségi kapitány a változás mellett döntött. Világbajnokságot akar nyerni! Hollandia kíméletlen gyilkológéppé változott. Az Oranje mostantól kezdve nem Mechanikus Narancs! Az Oranje mostantól Kíbernarancs!