Flying Dutchman

Vége. Iniesta a 116. percben eldöntötte a mérkőzést, világbajnok lett Spanyolország, valljuk be, megérdemelten. Mindenekelőtt gratulálunk a hispánoknak, ahogy a sportszerűség ezt megkívánja. Apropó, sportszerűség. Az Oranje meggyőződésem szerint annak köszönheti ezt a fiaskót, hogy képtelenek voltak visszafogni magukat és úton útfélen faragták az ellenfelet, Heitingát kiállították, Van Bommel (nem is először a torna során) is megérdemelt volna egy piros kártyát.

Más kérdés, hogy a gól előtt Eliával szemben egyértelműen szabálytalankodtak a spanyolok, Webb bíró pedig nem fújt a sípjába, mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Hollandia harmadszor is elbukott a végső siker kapujában. Robben kétszer is eldönthette volna a meccset, de így utólag ez sem számít semmit.

Így a világbajnokság végén azt is kijelenthetjük, hogy ez az újfajta Oranje nem érdemelte meg, hogy vb győztes legyen. Nem érdemelték meg, mert nem azt a focit mutatták a világnak, ami korábban fémjelezte őket, azaz a látványos, szórakoztató, támadó foci, a szemkápráztató totális futball.

Bert van Marwiijk tanítványai ezüstéremmel fognak hazatérni, amit jómagam a világbajnokság előtt gondolkodás nélkül elfogadtam volna, de így a döntőben elbukni mindig nagy csalódás.

Két év múlva Európa-bajnokságot rendeznek majd Ukrajnában és Lengyelországban, őszintén remélem, hogy akkor ismét egy támadószellemű, sportszerű, szerethető Hollandiával találkozunk majd és bízom abban is, hogy azon a tornán a győzelem sem marad el.

Közel két hónapon keresztül volt szerencsém szerkeszteni a holland szurkolói blogot, jómagam ezzel együtt 46 51 bejegyzést írtam, egy igazi élmény volt. Köszönöm Szily Lacinak a lehetőséget, a blog.hu szerkesztőinek a sok segítséget és türelmet, a szerkesztőtársaknak a közreműködést és mindenekelőtt nektek, kedves Olvasók, hogy velünk voltatok!Talákozunk két év múlva, addig megtaláltok a Praxis és a Munkahelyi terror blogokon.

Még egyszer gratulálok a spanyoloknak, de büszke vagyok Hollandiára is és a szívem továbbra is csak értük dobog!

Hup Holland Hup!

Még el sem kezdődött a világbajnoki döntő, de egy dolog máris teljes bizonyossággal kijelenthető: a holland foci diadalmaskodott! Két olyan csapat játszik a labdarúgó világbajnokság döntőjében, amelyiknek ennél hasonlóbb már nem is lehetne a stílusa. Két olyan csapat játszik a labdarúgó világbajnokság döntőjében, amelyik látványos, technikás futballt játszik. Most már azt is ki lehet jelenteni, hogy két olyan csapat játszik a labdarúgó világbajnokság döntőjében, amelyik totális futballt játszik. Röviden: mindkét csapat holland futballt játszik!

Napok óta örlődök. Egészen pontosan amióta világossá vált, hogy Hollandia-Spanyolország döntő lesz a világbajnokságon, azon örlődök, hogy előzetesként mit írjak erről a mérkőzésről. Nos, a lehető legőszintébben bevallom: akármelyik csapat nyeri meg a világbajnokságot, nem leszek, mert nem lehetek felhőtlenül boldog. Akármelyik csapat veszíti majd el a vb-döntőt, hiányérzetem lesz. Tudom, hogy csak az egyik csapat lehet világbajnok, most pedig mindkét csapat megérdemelné, hogy világbajnok legyen. Nem hiába vártam eddig az írással. Az az igazság, hogy nem én akartam legírni azokat a megkerülhetetlen és megcáfolhatatlan tényeket, melyek ezt a két csapatot millió szállal egymáshoz kötik. Szerencsémre megírták mások, és tiszta szívből ajánlom mindenki figyelmébe a spanyol szurkerblog vb-döntőt felvezető írását és a Sportgézán található előzetest.

Röviden erről szól a történet: A spanyol labdarúgó válogatott játéka döntő mértékben a Barcelona játékára épül. Az pedig köztudott dolog, hogy a Barcelona utánpótlás-nevelése már legalább három évtizede holland szakemberekre van bízva. Maga a focipápa, a totális futball atyja, Rinus Michels kétszer is megfordult Barcelonában. Ám igazából a focipápa legjobb tanítványa, a világ valaha volt egyik legnagyszerűbb labdarúgója és edzője, a tiszteletbeli katalán, Hollandia legzseniálisabb futballistája, Johann Cruyff vitte tökélyre az elkezdett munkát. Az utóbbi évtizedekben holland focisták és edzők egész sora játszott a Barcelonában. Mostanra teljesedett ki az FC Barcelona játékára épülő spanyol fociválogatott aranygenerációja.

Mindannyian, akik szeretjük a szép focit, az utóbbi években csodáltuk a Barcelona és a spanyol válogatott játékát! A hamisíthatatlan holland gyökerekkel rendelkező Barcelona és spanyol fociválogatott játékát!

Nekem a totális futball jelentette az első fociélményémet, ezt meg is írtam korábban itt, a holland blogon. Csak évekkel később tudatosult bennem, hogy nálam a lehető legmagasabbra került a mérce. Talán azért is van az, hogy az 1970-es évek holland válogatottja után csak a mostani Barcelona volt az a csapat, amelyikre azt bírtam mondani, hogy tud focizni. Tudom, bennem van a hiba, mert azért az elmúlt 40 évben még volt egy-két nagyon-nagyon jól játszó focicsapat, de enyhítő körülményt jelent számomra Hollandia és a totális futball iránti rajongásom.

Nagyon is igaza van a Sportgézán publikáló Hegedűs Henriknek, miszerint „Van Marwijké a meccs kulcsa”. A világbajnoki döntő nagy kérdése számomra is az, hogy mit fog lépni a holland szövetségi kapitány.

Az egyik járható út a mostani világbajnokságon látott Hollandia, mely teljesen szembement az eddigi hagyományokkal, mely egyáltalán nem volt látványos, cserébe viszont eredményesnek bizonyult. Már a csoportmérkőzések során megírtam, hogy változás történt: a Mechanikus Narancs Kíbernarancs lett és Hollandia kíméletlen gyilkológéppé változott. Hollandia válogatottja ezen a világbajnokságon sebészi pontossággal és kíméletlen magabiztossággal használta ki ellenfele hibáit. (Mások ezt úgy kommunikálják, hogy mázlista hollandok.)

A másik út teljesen egyértelmű: az a csapat nyeri meg a világbajnokságot, amelyik hollandabb focit fog játszani!

Tudom, hogy Hollandia le tudja győzni Spanyolországot. De azt is tudom, hogy Spanyolország az egyetlen csapat, amelyik tétmérkőzésen le tudja győzni Hollandiát. No és persze azt is tudom, hogy a jelenkor két legjobb fociválogatottja küzd meg egymással a világbajnoki címért. Nem féltem Hollandiát a spanyol válogatottól. Ám az is igaz, hogy Spanyolország csapatában van egy labarúgó, aki legyőzheti a hollandokat: Fernando Torres.

Feleséget vagy barátnőt lehet cserélni, de focicsapatot nem! Így aztán a holland szurkerblog olvasói számára egyáltalán nem lesz meglepő a tippem: a vb-döntő utáni ünnepségen a hollandok csapatkapitánya, Giovanni van Bronckhorst emeli majd magasba a világbajnoki trófeát.

Hollandia világbajnok lesz!

Bekövetkezett. Bár mondjuk engem egyáltalán nem lepett meg, hogy Hollandia világbajnoki döntőt fog játszani, hiszen már a tavalyi vb-sorsoláskor is meg voltam győződve erről, és ezt azóta is rengetegszer hangoztattam, hogy döntős lesz a narancsmezes válogatott. Nagyon kevesen hittek nekem és majdnem mindenki legyintett, amikor megingathatatlanul és teljes meggyőződéssel mondtam, hogy Hollandia világbajnok lesz. A dél-afrikai vb kezdetekor a csapatok szurkerblogjai is elindultak. A blogok bemutatkozójában szereplő mondatok néhol szellemesek, mosolyt fakasztóak, máshol nagyképűek vagy túlzottan visszafogottak voltak. Mi, itt a holland blogon nem írtunk olyasmiket, hogy minket fogtok olvasni legtovább és még valamelyik érdektelen csapat blogját, de azt sem ígértük, hogy táncolni (na jó, egye fene, szambázni) tanítjuk majd az olvasókat. Hollandia szurkerblogján indulás óta ez olvasható: „1974 és 78 után ismét egyetlen cél lebeg szemünk előtt, azaz döntőig menetelni, eljutni Johannesburgba a Soccer City Stadionba és megnyerni első világbajnoki címünket. Hup Holland Hup!”

Nos, jelenleg az a helyzet, hogy 1974 és 1978 után Hollandia ismét a döntőig menetelt, eljutott Johannesburgba, a Soccer City Stadionba, ahol vasárnap azért játszik majd, hogy megnyerje első világbajnoki címét.

Szerencsére a kirakatcsapatok már a csoportmérkőzések és a nyolcaddöntők, de legkésőbb a negyeddöntők során mind kiestek. Nem volt meglepetés - legalábbis számomra nem -, s a világbajnokság legjobb négy csapata közé azok a válogatottak jutottak, akiknél a legjobban sikerült a formaidőzítés erre az egyhónapos sorozatterhelésre. Az elődöntők után sem ért meglepetés, hiszen a világ jelenlegi két legjobb fociválogatottja, Hollandia és Spanyolország játszhat majd a világbajnoki címért. Az elődöntők másik két résztvevője, Uruguay és Németország - szerintem - teljesen megérdemelten játszott elődöntőt. Uruguay elődöntője így elsőre túlzásnak tűnhet. Számomra ők voltak a vb egyik kellemes meglepetése, szerintem teljesen megérdemelten lettek elődöntősök. Döntőt nem érdemeltek, de az elődöntő megfelelő jutalom számukra a világbajnokságon mutatott nagyon jó produkcióért.

Számomra a vb másik meglepetéscsapata a fiatal német válogatott volt. Annyira szépen játszott a német csapat ezen a világbajnokságon, hogy csak lestem. Eddigi életem során már láttam néhány labdarúgó világ- és Európa-bajnokságot (1974 óta mindegyiket), de még soha nem beszéltem elismerően a német fociválogatott játékáról. Nem tetszett az elképzelés nélküli, brusztolós és szemellenzős erőfocijuk. A mostani német válogatott volt számomra az első, amelyik focizott, játszotta a futballt. Ahogy eddig sem, úgy ezután sem fogok szurkolni Németország válogatottjának (vagy német klubcsapatnak), de ez a mostani német válogatott minden dicséretet megérdemel. Tőlem is.

Nem véletlen, hogy Németország fociválogatottja eljutott az elődöntőig. Szellemesen, látványosan, ötletesen és eredményesen játszottak a fiatalok, de mindezek ellenére nagyon is jól látható volt, hogy amint náluk erősebb csapattal fognak játszani, véget ér a menetelésük. A sorsolás tudatában számomra egyértelmű volt, hogy a német válogatott számára a spanyolok jelentik majd a végállomást az elődöntőben. Az eltévedt angolok és a gyenge argentinok nem jelenthettek gondot számukra, de amint olyan csapattal találkoztak, amelyik nem adta oda nekik a játékszert, a fiatalok tehetetlenné váltak.

Hollandia világbajnoki döntőt fog játszani! Ennek nagyon örülök, de ez számomra egyáltalán nem meglepetés. Olyannyira természetes, mint a levegővétel. Ezen a blogon is többször megírtam, hogy Hollandia világbajnok lesz, és „a hollandok azért látogattak el a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságra, mert csapatkapitányuknak, Giovanni van Bronckhorstnak jelenése van július 11-én este a johannesburgi Soccer City stadionban. A 35 éves korábbi Rangers-, Arsenal- és Barcelona-sztár ott veheti majd át azt az arany szobrocskát, melynek magassága 36 centiméter, súlya pedig 6175 gramm (ebből 4927 gramm színarany).”

Azt is jó előre megírtam, hogy Hollandia-Spanyolország döntő lesz a 2010-es labdarúgó világbajnokságon. Természetesen holland világbajnoki győzelmet várok. Ez lesz a hollandok legnehezebb mérkőzése. És világbajnoki döntő ide vagy oda, nem az okozhat gondot, hogy óriási a tét, hanem az, hogy Hollandiának a világ másik legjobb csapatával kell megküzdenie a világbajnoki serlegért.

Így szép világbajnokságot nyerni!

Hollandia 32 év után ismét világbajnoki döntőt játszhat. Közel két éve veretlen az Oranje, a legutóbbi 10 mérkőzésüket megnyerték, mégis mindenki (még a narancsos drukkerek is) fanyalog, " ez a válogatott nem az igazi..."

Megmondom őszintén, a vb kezdetén nem hittem volna, hogy a döntőig menetelnek a srácok. Hollandiát minden világverseny előtt a titkos esélyesek közé sorolják a szakemberek, de a végén mindig meghalnak a szépségben és érem nélkül távoznak.

1996-tól, 11 éves korom óta követem figyelemmel a narancsosok szereplését, de újra és újra csalódnom kellett. Rajongtam értük, áhítattal figyeltem azt a csodálatos játékot, amit a világnak bemutattak, de egyetlen egyszer sem adatott meg, hogy hollandjaim ennyire közel kerüljenek a végső győzelemhez. Hol Brazília, hol Portugália tört borsot a fapapucsosok orra alá, legutóbb az orosz medve zúzta össze az Oranje álmait. Most, 2010 júliusában végre minden összejött, 32 hosszú és keserves év után ismét döntőt játszhat Hollandia és története során először lehet világbajnok, erre mást sem hallok és olvasok, mint a kritikusok károgó megjegyzéseit.

Az még hagyján, hogy más csapatok szurkolói, vagy a semleges néző elhúzza a száját és bosszúsan dörmög a bajsza alatt, látván a hollandok valóban nem túl közönségszórakoztató, ám annál eredményesebb játékát, de magukat holland drukkernek nevező egyének is csak hümmögnek, "ez a válogatott nem az igazi..."

Tessék végre eldönteni, mit szeretnétek, kedves szurkolótársak: gyönyörű, szemkápráztató játékkal elbukni, vagy kevésbé látványosan világbajnokságot nyerni? Én a vb címre voksolok!

Hup Holland Hup!

Már csak egy vágyunk van:

Brazília kiejtése után ismét egy dél-amerikai csapattal, Uruguayal találkozik az Oranje a legjobb négy között. Hét vb döntőt rendeztek a narancsosok nélkül, azaz 32 éve várják a lehetőséget, hogy a Soccer City Stadionban megszerezzék végre történelmük első világbajnoki címét. Nem lesz könnyű dolguk...