- Emlékszel van Basten góljára? - szokták olykor kérdezni tőlem. 
- Hát, hogy a viharba ne emlékeznék Marco van Basten góljára! - szoktam illedelmesen válaszolni. 

The Flying Dutchman, a bolygó hollandi, a legzseniálisabb csatár (szerintem), akit valaha is hátán hordott a Föld nevű bolygó, Marco van Basten rengeteg gól szerzett életében. De csak egy gól van, melyet nem kell konkrét időponthoz,  ellenfélhez, karóhoz, akármihez kötni. Mert ez a találata: A GÓL! Így, csupa nagybetűkkel. Az a gól, mely - számomra - a futballtörténelem legparádésabb gólja. 

Naná, hogy az 1988-as Európa-bajnokság döntőjében szerzett gólról van szó! Amikor van Basten nulla szögből, kapásból bombázta a labdát Daszajev kapujába!

Éppen érettségi előtt voltam. Szegény édesanyám teljesen be volt parázva attól, hogy láthatóan egyáltalán nem érdekelt a suli  és az érettségi, én kizárólag a focival és a hollandjaimmal voltam elfoglalva. Hagyjam már a francba a hollandjaimat, nézzek bele azokba a fránya tankönyvekbe, mi lesz így belőlem... Szegény édesanyám nagyon nem tudta megérteni, hogy egy ennyire fontos esemény (mármint érettségi) előtt engem abszolút más érdekel, és ráadásul nem is törődök a sulival. Attól pedig végképp falnak ment, amikor zsörtölődései végén rázendítettem a „rendes ember én már nem leszek” nótára, majd közöltem vele, nyugodjon meg, mert semmi bajság nem lesz az érettségivel, de előbb megnézem ahogyan a hollandok tönkreverik ellenfeleiket és felülnek Európa   futballtrónjára. 

Talán mondanom sem kell: mint addig még soha, annyira nagyon bíztam a hollandjaimban! A válogatott élére visszatért a totális futball atyja (Rinus Michels), kiváló képességű játékosok vannak a holland keretben (Gullit, Van Basten, Rijkaard, R. Koeman, Van Breukelen, Wouters), fűti őket a bosszúvágy. A hollandjaim Németországban fogják miszlikbe szaggatni a németeket  és mindenki mást, aki útjukba kerül, hangoztattam nagy önbizalommal. Majd zárszóként hozzátettem: most a legyőzhetetlen Hollandiát fogjátok csodálni!

Ejha, a mai napig nem felejtem el, hogy mekkora céltábla lettem, amikor az első meccsen 1-0-ás vereséget szenvedett  Hollandia. Rácz góljával nyert a Szovjetunió. Kaptam én hideget-meleget, itt az ideje visszavennem, faragjak le az arcomból, satöbbi. Mondhattam én, hogy ez volt az etetés, messze még a torna vége, majd a döntő után erőlködjenek, senki sem figyelt rám. Nem baj, gondoltam. Akkor is Hollandia! 

A következő mérkőzésen a hollandjaim SuperMarco mesterhármasával földbe döngölték Angliát. Tévedni emberi dolog, legyintettek rám a hitetlenek. Az utolsó csoportmeccsen csak 1-0 verték a hollandok Írországot, s így Szovjetunió mögött második helyezettként jutottak az elődöntőbe. Megint megkaptam a magamét. No, mi van, csak egy góllal bírtok nyerni?

Még a kutyát sem érdekelte körülöttem, hogy a hollandjaim ekkor már a nemes bosszúra, a visszavágásra készültek. Arra, hogy icipici darabokra szedjék szét azokat a németeket, akik miatt 1974-ben nem lehettek világbajnokok.

Beleborzongtam most az írásba. Kirázott a hideg. Emlékszem tisztán, hogy akkor, 1988 júniusában is beleborzongtam, amikor a Van Breukelen, Van Aerle, Ronald Koeman, Rijkaard, Van Tiggelen, Wouters, Vanenburg, Muhren, Erwin Koeman, Gullit és Van Basten alkotta holland válogatott kiballagott a hamburgi Volksparkstadion gyepére, és farkasszemet nézett az akkori NSZK-s  különítménnyel. Bő másfél órával később, egy végtelenül izgalmas és számomra örökké emlékezetes, mérkőzés végén már egyetlen  hang sem jött ki a számon. Van Basten az utolsó előtti percben lőtte be a döntőt jelentő gólt! Visszavágtunk a németeknek!  Totál berekedtem. Annyira, hogy csak írásban bírtam kommunikálni a többiekkel. Hirtelen felindulásomban a garázs falára ezt mázoltam hatalmas betűkkel: NYERTÜNK! (Az egyik szomszéd garázsában volt a fociklubunk, ott néztük - telt ház előtt - a   meccseket. Hogy mit kaptam én akkor ezért a performanszért... Az EB után újra kellett festenem a garázst...) 

Már csak a döntőt kellett abszolválni. Azt a mérkőzést, ahol megint a Szovjetunió volt az ellenfél. Az a Szovjetunió, amelyik az első mérkőzésen legyőzte a hollandjaimat. A döntőben Gullit lőtte az első gólt, Marco van Basten pedig a történelmet választotta. 

EB-döntő (1988.06.25.): Hollandia-Szovjetunió 2-0 (1-0)
München, Olympiastadion, 72308 néző. Vezette: Vautrot (francia)
Hollandia: Van Breukelen - Van Aerle, R. Koeman, Rijkaard, Van Tiggelen - Wouters, Vanenburg, A. Muhren, E. Koeman - Gullit, Van Basten
Szovjetunió: Daszajev - Gyemjanyenko, Hidjatullin, Gocmanov (Baltacsa, 68.) - Rácz, Alejnyikov, Litovcsenko, Zavarov - Mihajlicsenko - Belanov, Protaszov (Paszulko, 71.)
Gól: Gullit (33.), Van Basten (54.)

Marco Van Basten csodagólja: A lehetetlen lehetséges

1988-as labdarúgó EB döntő:

Euro '88 döntő (összefoglaló, 10 perc):

Egy másik, nagyon szép van Basten-gól:

Az 1988-as torna hőse és gólkirálya tiszteletére:

Marco van Basten (Utrecht, 1964. október 31. – ) holland labdarúgó, beceneve: Flying Dutchman, a bolygó hollandi. 1982-ben az első osztályban, az Ajax Amsterdam csapatában kezdte el pályafutását és már 19 évesen gólkirály lett. Innen az AC Milanhoz szerződött. A holland válogatottal Európa-bajnoki címet szerzett 1988-ban. Emellett többször nyert olasz bajnoki címet és BEK-et is. Sérülései miatt 28 évesen vonult vissza.