Káromkodnom kell, ha eszembe jut az 1978-as labdarúgó világbajnokság. Hosszasan és cifrán muszáj káromkodnom, akárhányszor csak szóba kerül az argentínai foci-vb. Tudom, tudom, tudom, hogy nem az argentín labdarúgók hibáztathatók azért, hogy ajándékba kapták a világbajnoki trófeát. Ők csak mázlisták: jókor voltak jó helyen.

Nomégeccer. Szóval félreértés ne essék: nem Argentínát okolom, nem azon országgal van gondom, mely Diego Armando Maradona és Lionel Messi személyében két zseniális labdarúgót adott a világnak!

Viszont egyáltalán nem bánom, ha Leopoldo Galtieri folyamatosan forog a sírjában. Mondtam már, hogy utálom a diktátorokat? Ha ezt eddig elmulasztottam, most bepótolom. Galtieri diktátor volt.

Ja és nehogy elfelejtsem: egyúttal ismét csókoltatom a FIFA baromarcú illetékeseit, akik úgy döntöttek, hogy labdarúgó világbajnokság megrendezésére tökéletesen megfelel egy diktatúra. Ezzel az épeszűnek egyáltalán nem nevezhető döntésükkel már a vb előtt eldöntötték, hogy a házigazda Argentína lesz a világbajnok. Úgy döntöttek, hogy egy középszerű csapatnak aranyérmet kell nyernie.

Történetesen az 1978-as labdarúgó világbajnokságnak nemcsak egyszem favorizáltja volt. Az 1978-as argentínai világbajnokságnak - akárcsak a diktatúrának - áldozatai is voltak.

Áldozat volt a magyar válogatott (Nyilasi, Zombori, Csapó, Törőcsik, Nagy Laci, Fazekas), mely onnantól kezdve, hogy Argentínával került egy csoportba, nem is álmodozhatott a továbbjutásról. Törő és Nyíl biztos sokat tudna mesélni az argentín válogatott elleni mérkőzésről.

Áldozat volt Brazília, mert a vb egyetlen veretlen csapataként csak bronzérmet nyert. Nem játszhatott döntőt, mert a második csoportkörben Argentína épp annyival nyert az alibiző Peru ellen, amennyivel kigolyózta Brazíliát, és döntőbe jutott. (Apropó, Peru: a dél-amerikai válogatott az első három meccsen mindössze két gólt kapva csoportelsőként jutott tovább. A csoportmérkőzéseken remeklő Peru a középdöntőben mindhárom mérkőzésen vereséget szenvedett, gólaránya pedig 0-10 volt. Az argentinok Peru elleni 6-0-ás győzelme azt jelentette, hogy nem Brazília, hanem a házigazda játszhatott döntőt Hollandiával.)

Áldozat volt Hollandia, mert az 1978-as labdarúgó világbajnokság döntőjében egész egyszerűen nem nyerhetett a házigazda Argentína ellen. (Apropó, Argentína: végig a tornán elképesztően jó volt a házigazdák sorsolása; az argentín válogatott kibulizta, hogy mindig este, csoportbéli ellenfele után léphessen pályára, akkor amikor már tudja, milyen eredményre van szüksége.)

Áldozat volt a focit kedvelő szukoló, mert megfosztották attól, hogy a korszak két kimagaslóan legjobb labdarúgó válogatottja, Hollandia és Brazília összecsapását láthassa a világbajnoki döntőben.

Áldozat volt a focit kedvelő szukoló, mert kénytelen volt végignézni, ahogyan a középszerű házigazda csapattal megnyeretik a világbajnokságot.

Áldozat volt maga a labdarúgás, mert impertinens barmok soha be nem gyógyuló sebet ejtettek rajta.

Igen, tudom, az én Hollandiámról, a hollandjaimról kezdtem el írni. De az 1978-as szégyenfoltról nem lehet nem írni. Főleg annak tudatában, hogy az én Hollandiám is áldozat volt. Az én hollandjaim gyors egymásutánban másodszor voltak kénytelenek döntőt játszani a világbajnokság házigazdája ellen (1974 után 1978-ban is) és hiába voltak messze jobbak ellenfelüknél, másodszor is kénytelenek voltak ezüstéremmel vigasztalódni. És ez ugyanúgy nem vigasz számunkra, mint ahogyan az 1954-es vb-ezüst sem vigasz Magyarország számára.

Hendrik Johannes Cruijff, ismertebb nevén Johan Cruyff ekkor már nem volt a csapatban (nem utazott el a mundiálra, később tagadta, hogy a diktatúra miatt tiltakozásként mondta le a részvételt, visszavonult a válogatottságtól), de Neeskens, Rensenbrink, Rep, Krol, Haan, Nanninga, Jongbloed, Rijsbergen, Jansen és a van de Kerkhof-testvérek, René és Willy ott voltak Argentínában. Jól játszottak. Még láthattunk totális futballt.

Az 1978-as a világbajnokságon a hollandok totális futballján kívül a férfias, nagyon kemény küzdelem dominált. Talán ez volt az első vb, ahol nem voltak igazán nagy klasszisok és amely elsősorban a csapatjátékról marad emlékezetes.

És ha - mintegy slusszpoénként - az akkori nagy kedvencem, Rob Rensenbrink a döntő legeslegvégén, 1-1-es állásnál nem a kapufát, hanem a hálót találja el, akkor... Ha nincs hosszabbítás, hanem Hollandia a világbajnok, akkor... Szerintem akkor gondolkodás nélkül meglincselték volna a hollandjaimat. Mert olyan nem fordulhatott elő, hogy az 1978-as a világbajnokságon ne argentín játékos emelje a magasba a világbajnoki trófeát.

Jaj, majdnem elfelejtettem: az 1978-as világbajnokság FIFA Fair Play-díját Argentína kapta. Az az argentín válogatott érdemelte ki a sportszerűségi díjat, amely úgy jutott el a döntőig, ahogy, majd az aranycsatát csak színjátékkal és negyedórás késlekedéssel volt hajlandó elkezdeni. No comment.

VB DÖNTŐ (1978.06.25.): Argentína - Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1)
Buenos Aires, Monumental stadion, 71 000 néző, v.: Gonella (olasz)
Argentína: Fillol - Olguin, Galván, Passarella, Tarantini - Ardiles (Larossa, 66.), Gallego, Kempes - Bertoni, Luque, Ortíz (Houseman, 75.).
Hollandia: Jongbloed - Jansen (Suurbier, 73.), Krol, Brandts, Poortvliet - Neeskens, Haan, W. van de Kerkhof - R. van de Kerkhof, Rep (Nanninga, 59.), Rensenbrink.
Gól: Kempes (38., 105.), Bertoni (115.), ill. Nanninga (83.).

Ahol csak az argentínok győzhettek: az 1978-as vb-döntő

Ez is az 1978-as döntő:

Az 1978-as vb összefolalója: