A tegnapi napon adták át Johannesburg Hillbrow városrészében a Cruyff Court sportközpont-hálózat helyi tagját, tudtuk meg a De Telegraafból. A dél-afrikai főváros ezen szeglete egyébként a világ egyik legveszélyesebb helyének számít, így Johan Cruyff egykori labdarúgó, holland félisten alapítványának választása nem véletlenül esett erre a területre. A szervezet által biztosított pénz  mellett egyébként az Oranje focistái és a szövetségi kapitány további mintegy 100.000 euróval támogatták a nemes célt. Az eseményen - többek között - jelen voltak a HollandBelgium Bid képviselői is, ez az a szervezet, amelyik a 2018-as vagy a 2022-es (egyelőre még nem dőlt el, hogy melyik pályázaton is lenne érdemes elindulniuk) világbajnokság Benelux (mínusz Luxemburg) államokba hozatalán fáradozik. A két országnak egyszerre egyébként 12 (!) abszolút korszerű, világszínvonalú és akár már a holnapi napon "bevethető" stadionja van.
 
Szerdán ünnepelte 26. születésnapját Wesley Sneijder. A csapat közös reggelijén kívül aznap este Johannesburg előkelő negyedében, a sandtoni Hilton szállodában is szerveztek egy kisebb összeröffenést, ahol a középpályás szintén a játékosokkal együtt ünnepelt. Sandton egyébként az ország (sőt, a kontintens) pénzügyi és gazdasági központja. Közben Sneijder elmondta, szívesen ünnepelt volna kedvesével, Yolanthe-vel és a családjával is, de a telített program és a csapattagok mindegyikét érintő "nőtilalom" miatt ez semmiképpen sem valósulhatott meg. Utóbbi ellenére a délután folyamán Bert van Marwijk kapitány 10 percnyi privát elvonulást engedélyezett a párnak - adta hírül az Algemeen Dagblad.
 
A Volkskrant lehozott egy érdekes összeállítást arról, hogy a holland játékosok hogyan is próbálnak megbírkózni a rájuk nehezedő teherrel. A világjátékon most először debütáló Gregory van der Wiel azt vallja: "a lényeg, hogy valahogy kerüljön hozzád a labda. Utána már csak tenni kell a dolgod, s az események csak folynak veled együtt." Van Bronckhorst módszere az, hogy megpróbál minél kevesebbet gondolni a meccsekre, s leginkább olvasással és zenehallgatással múlatja a meccsek és tréningek közötti szabadidőt. Edgar Davids legtöbbször magányos dekázásokkal töltötte nyugodt óráit, Van der Sart pedig mindenki csak irigylte a nyugalmáért.  Erik Reep, a csapat ex-pszichoterapeutája szerint a játékosok sokfelől érzik a nyomást, s a stressz és a teljesítménykényszer  dominálnak a legjobban. "A szövetségi kapitánynak és a többi csapatot kísérő szakértőnek így nagyon komoly a felelőssége abban, hogy lelkileg is rendben tartsa a játékosokat." A szövetségi kapitány így vélekedik: "Ez az egész egy iszonyatos és folyamatos pörgés. Minden nap, reggeltől estig. De ez hozzátartozik, s a legtöbb dolgon nem tudok változtatni. Amit viszont tenni tudok az az, hogy végigkísérem és felügyelem a folyamatokat." A korábban sportújságíróként tevékenykedő, jelenleg a csapat sajtófőnöki posztját betöltő Kees Jansma szerint "újságíró koromban elképzelni sem tudtam, hogy milyen komoly agyalás, felkészülés, gyakorlatok folynak még közvetlenül a meccsek előtt is, az öltözőkben." Egy neves holland vezetési-szervezési guru is megszólalt, aki szerint bár a jelenlegi nemzeti tizenegy a maga nemében majdhogynem páratlan, ez az egység roppant sérülékeny, ugyanis "nem látni a vezéralakot, senki sem tudná igazán megmondani, hogy ki is viszi a zászlót."
 
Az NRC Handelsblad arról számolt be, hogy a hétfői nap Giovanni van Bronckhorst számára mindenképpen különleges lesz, ugyanis a hátvéd akkor századik válogatott mérkőzésén áll pályára, s így bekerül egy neves táborba, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Edwin van der Sar, Frank de Boer és Phillip Cocu.