A hollandok végleges keretét tanulmányozva gondolom, nem csak nekem támad hiányérzetem a korábbi világversenyek legendás játékosaira gondolva, akik koruk és tapasztalatuk alapján még Dél-Afrikában is szerepelhetnének az Oranjében. Talán egyetértünk abban, hogy az 1998-as csapat által mutatott összhangot és érettséget idén sem bánnánk a válogatottól, ehhez talán ma is hozzájárulhatnának az akkori játékosok.

A lista persze korántsem teljes, és tagadhatatlanul szubjektív.

Akik visszavonultak:

Edwin Van der Sarról már egy bővebb összeállításban megemlékeztünk a blogon, ezúttal csak annyit érdemes róla megjegyezni, hogy nélküle jóval gyengébb a holland válogatott védelme, hiszen Van der Sar 39 éves korában is a világ egyik legjobb kapusa. Ez sajnos utódjairól egyelőre nem mondható el. Biztos kezdő lenne a 2010-es vébén is, ám legnagyobb bánatunkra 2008-ban lemondta a válogatottságot.

Edgar Davids kétségtelenül az egyik, ha nem „A” legnagyobb sztár volt a holland futball elmúlt 15 évében. A futballrajongó férfiak mellett lányok és hölgyek milliói szorítottak a (szemműtéte után) dizájnos védőszemüvegével és hosszú rasztahajával feltűnő megjelenésű, surinami származású topspílernek. Az elveszett labdát nem ismerő, „Pitbull” becenévre hallgató Davids mozgékonyságával, gyorsaságával, pontos labdáival és rettenetes erejű lövéseivel minden ellenfelének rémálma volt. 37 éves kora ellenére ma is helyet kaphatna a válogatottban, ám Marco van Bastennel szembeni személyes ellentéte miatt előbb a válogatottságot mondta le 2006-ban, majd ahogy a korábbi szövetségi kapitányt klubjához edzőként szerződtették, az Ajaxtól is távozott. Az Oranje egykori ikonja, akit a FIFA a 100 legnagyobb élő futballistájának listájára is beválasztott, mára gyakorlatilag visszavonult. Érthetetlen, hogy egy olyan játékost, akinek a karrierútját olyan csapatok jelzik, mint az Ajax, Milan, Juventus, Barcelona, Inter, Tottenham, és végül ismét az Ajax, van Basten miért nem vitte el a 2006-os vébére. Formája alapján nyilvánvalóan nincs már helye a 2010-es válogatottban, de nekem és szurkolók ezreinek valószínűleg hiányozni fog a pályáról a feledhetetlen Davids-jelenség Dél-Afrikában is.

Akiket otthon hagytak:

A 2010-es vébé keretének kihirdetésekor a legnagyobb port talán az a hír verte fel, miszerint az utóbbi idők holland csatárikonja, Ruud Van Nistelrooy otthonról követheti csupán honfitársai játékát. Kétségtelen, hogy a 34 éves (1976. július 1. nagy nap volt a holland futballtörténelemben: ezen a napon született Van Nistelrooy mellett Kluivert is!) center már túl van pályafutása zenitjén, ám rendkívüli eredményessége alapján sokan visszakövetelnék őt a válogatott csatársorába. Nem is alaptalanul: talán ugyan már nincsen erőnléte csúcsán, ám félelmetes gólérzékenysége révén a leglehetetlenebb helyzetekből is betalált. Pályafutása során számtalan feledhetetlen találatot jegyzett, és angol, spanyol, kétszeres holland, valamint háromszoros BL-gólkirályi címet is szerzett. Első komolyabb klubja, a PSV után a Manchester Unitedbe, majd a Real Madridba szerződött. Jelenleg a Hamburg játékosa. Van Nistelrooy sajnos nem nyugtathatja magát azzal, hogy a szövetségi kapitány szeme nem lát el a Bundesligáig: klubjában csatártársa, Eljero Elia a VB-keret tagja. Nekünk meg amiatt fájhat a szívünk, hogy az Oranje klasszikus középcsatár nélkül utazik Dél-Afrikába.

A surinami születésű Clarence Seedorf Van Nistelrooyhoz hasonlóan szintén helyet követelhetne magának a 2010-es vébén induló narancsmezes válogatottban. Az eredményes középpályás négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját három különböző csapattal, ezzel csúcstartó a sorozat történetében. Seedorf is az Ajax-akadémiáról indította a karrierjét, ezt követően a Real Madirdban, az Interben és 2002 óta a Milanban futballozik. A jó formában lévő 34 éves játékos még mindig az Oranje oszlopos tagja lehetne, ám korábban, van Basten kapitánysága alatt kettejük kibékíthetetlen konfliktusa miatt Davidshoz hasonlóan lemondta a válogatottságot, így már az előző két nagy futballtornát (2006, 2008) is kihagyta. Ugyanakkor klubcsapatában, a Milanban változatlanul magas színvonalon játszik, és meggyőződésem, hogy lázadó természete ellenére váratlan megoldásaival és hajszálpontos átadásaival hasznos tagja lehetne a válogatottnak Dél-Afrikában is. Technikai tudását és lövőerejét számtalanszor megcsodálhattuk, a legkülönlegesebb gólja talán ez:

A 30 év feletti futballistákat felsoroló lista kakukktojása Edgar Davids unokaöccse, a 23 éves Royston Ricky Drenthe. A védekező középpályás annak ellenére, hogy a Feyenoord után a Real Madridban is többször is megmutatta Seedorfhoz fogható tehetségét (pl. hatalmas távoli bombával a Sevilla ellen, ld. a videón), egyelőre nem mutatkozhatott be a felnőtt válogatottban. Ugyanakkor az agresszív játékos a 2007-es U21-es EB-n a Jong Oranje húzóemberének bizonyult, az UEFA a torna legjobb játékosának választotta. A Davids és Seedorf által hagyott űrt megpróbálhatta volna vele betölteni Bert van Marwijk mester Dél-Afrikában, lehet, hogy nyerő húzás lett volna. Drenthe a foci mellett zenei karrierbe is fogott: barátjával, Ryan Babellel közös rapszámot vettek fel. További érdekesség Drenthével kapcsolatban az, hogy 20 éves öccse a surinami válogatott legnagyobb tehetsége, Giovanni Drenthe.

Aki elveszett:

Az eltékozolt tehetség szobrát ki másról is mintázhatták volna, mint Patrick Kluivertről. Az 1995-ös BL-döntő hőse a 2010-es VB alatt ünnepli 34. születésnapját, koránál fogva tehát még lazán onthatná a gólokat az eredményes középcsatár. Pályafutása alatt Kluivert 40 gólt szerzett a válogatottban, ugyanakkor legutóbb 2004-ben, a portugál EB-n szerepelt nagy tornán. Ugyanebben az évben a FIFA megválasztotta a 100 legnagyobb élő futballistákat tartalmazó listájára.

Kluivert nem indította gyengén a karrierjét. A surinami születésű centert „természetesen” az Ajax nevelte világklasszissá, négy év alatt 70 meccs / 39 gólos teljesítmény jó ajánlólevélnek számított a későbbiekben. Az egymás után két BL-döntőn pályára lépő, 1995-ben győztes gólt szerző Kluivert az Ajax után az AC Milan, majd Louis van Gaal hívására az FC Barcelona futballistája lett. A Barcelonában Rivaldoval közösen tökéletes csatárpárost alkottak, a hollandokkal teletűzdelt katalán csapat biztos közeget jelentett Kluivert számára. Rossz nyelvek szerint az utolsó barcelonai idők már nem a kocentrált futballozásról szóltak: a városban nyitott bárjában állítólag több időt töltött, mint edzéseken. 2004-ben indult lejtmenetbe a karrierje: az Oranjében tíz év válogatottság után ekkor szerepelt utoljára. Ugyanebben az évben eligazolt a Newcastle Unitedhez, majd egy év múlva a Valenciához került. 2006-ban hazatért, de meglepő módon nem az Ajax, hanem a PSV csapatához szegődött. Karrierjének utolsó állomása a Lille volt. 2008-ban, 32 évesen felhagyott az aktív futballal. Ugyanakkor tehetsége alapján a jelenlegi vébékeretbe is bekerülhetne a fejjel és lábban egyaránt gólveszélyes, rendkívüli gólérzékenységű, nagyszerű technikai tudású, kiváló csatár. Kluivert 2004-ig jónéhány címet és kupát elnyert (holland és spanyol bajnok, BL-győztes, UEFA Szuperkupa-győztes, Világkupa-győztes, a 2000-es EB gólkirálya), de többre is vihette volna, ebben biztos vagyok.