Pali bácsi megmondta, hogy nyernek a hollandok. És ha Pali bácsi ezt mondta, akkor ennek így is kell lennie. Mert Pali bácsi jóviális. És plebejus. És bohóc. És nem lesz gátja semminek. És. Teccikérteni? Ha Pali bácsi megmondta, akkor ez azt jelenti, hogy Pali bácsi megmondta. Mert Pali bácsi felnyalta a tutit.

Nyertek a hollandok. Gyanítom, hogy nem csak Pali bácsi miatt, hanem mert - mintegy mellékesen - általában nyerni szoktak. Erre a világbajnokságra sem azért jöttek, hogy vereséget szenvedjenek Szlovákiától vagy Dél-Afrikától. Nem azért utaztak oly sokat, hogy az olaszokhoz vagy a franciákhoz hasonlóan a csoportmeccsek után a kertek alatt somfordáljanak el. És még csak nem is azért jöttek a világbajnokságra, hogy az angolkisasszonyokhoz (pardon, angol focistákhoz) hasonlóan kiábrándító focival lepjék meg saját szurkolóikat és a világot.

A hollandok azért látogattak el a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságra, mert csapatkapitányuknak, Giovanni van Bronckhorstnak jelenése van július 11-én este a johannesburgi Soccer City stadionban. A 35 éves korábbi Rangers-, Arsenal- és Barcelona-sztár ott veheti majd át azt az arany szobrocskát, melynek magassága 36 centiméter, súlya pedig 6175 gramm (ebből 4927 gramm színarany).

A világbajnoknak járó trófeát!

De térjünk vissza az eddigi négy meccsre. A hollandok valamennyi vb-meccsüket megnyerték. Igaz, hogy nem a tőlük oly nagyon megszokott látványos játékkal győztek, hanem minden mérkőzésen csak annyit adtak ki magukból, amennyi éppen az adott meccsen kellett a győzelemhez.

Ne kerteljünk: Hollandia nem szép, hanem lényegretörő és mindenekelőtt eredményes futballt játszott eddig a világbajnokságon. Biztos sokakat meglepett azzal, hogy a csoportkörben nem rendezett vérfürdőt, és nem tömte tele Dánia, Japán és Kamerun hálóját. Megtehette volna. Ugyanúgy ahogy ezt oly sokszor megtette már a nagy világversenyeken. Tudjátok: szemet gyönyörködtető focit játszik, alaposan elpáholja az ellenfeleket, majd amikor már mindenki esélyesnek tartja a végső győzelemre, általános meglepetésre bemutatja a szép halált és idő előtt távozik a tornáról. Ez volt Hollandia a 2010-es világbajnokságig.

Jelenleg azt a Hollandiát látjuk, amelyik nagyon megfontoltan és lényegre törően játszik. Jelenleg azt a Hollandiát látjuk, amelyik nem tart focibemutatót a torna elejétől kezdve, hogy majd az első vagy komolyabb meccsen kikapjon egy hozzá hasonló szintű csapattól. Most azt a Hollandiát látjuk, amelyik tartalékolja erejét a fontos összecsapásokra, és csak annyit focizik, amennyi éppen szükséges, hogy eljusson a fontos összecsapásokig.

Ezt a holland taktikát talán az olaszok ismerték fel legkorábban: Ők inkább választották a szlovákok elleni blamát és a csoportmeccsek utáni hazautat, minthogy találkozzanak a hollandokkal. Szegény olaszok! Inkább kikaptak a szlovákoktól, csak nehogy a hollandok verjék őket bucira. :-)

A hollandok ezt szépen meg is köszönték a szlovákoknak. A három könnyed csoportmérkőzés után erődemonstráció következett volna, hogy lássák a brazilok, kikkel fognak játszani július 2-án. Ám mivel a szlovákok teljesen kihajtották magukat az olaszok ellen, értelmetlen lett volt egy erőtlen csapatot péppé verni. Ráadásul a szlovákok nem is érdemelték meg a nagy verést! Egy szimpatikus csapatot ismerhetett meg bennük a világ, akikhez ráadásul a világbajnokság legnagyobb meglepetése is fűződik. A szlovákok első világbajnokságukon a csoportkörben elbúcsúztatták az aktuális világbajnokot. Ez erőn felüli tett volt tőlük. És nem vallana a hollandokra, ha egy erőtlen és ellenállásra képtelen csapatot aláznának meg.

Érthető módon a szlovákok ellen elmaradt az erődemonstráció. Az oroszlánokat csak a brazilok elleni meccsen engedik ki a ketrecből.

Pali bácsi is ezt mondja: Reszkess, Brazília!