Amióta megszülettem, csupán egyetlen egyszer sikerült Magyarországnak nagy nemzetközi tornára kvalifikálnia magát (leszámítva a 96-os atlantai Olimpiát), de sajnos arra sem emlékszem, hiszen mindössze két éves voltam, amikor 1986-ban a Mezey féle "tésztás" csapat leszerepelt Mexikóban.
Káromkodnom kell, ha eszembe jut az 1978-as labdarúgó világbajnokság. Hosszasan és cifrán muszáj káromkodnom, akárhányszor csak szóba kerül az argentínai foci-vb. Tudom, tudom, tudom, hogy nem az argentín labdarúgók hibáztathatók azért, hogy ajándékba kapták a világbajnoki trófeát. Ők csak mázlisták: jókor voltak jó helyen.
Nomégeccer. Szóval félreértés ne essék: nem Argentínát okolom, nem azon országgal van gondom, mely Diego Armando Maradona és Lionel Messi személyében két zseniális labdarúgót adott a világnak!
Viszont egyáltalán nem bánom, ha Leopoldo Galtieri folyamatosan forog a sírjában. Mondtam már, hogy utálom a diktátorokat? Ha ezt eddig elmulasztottam, most bepótolom. Galtieri diktátor volt.
Narancsos barátaink felkészülési mérkőzésen 4-1 arányú kiütéses győzelmet arattak Ghána legjobbjai felett Rotterdamban. Sneijder és Van der Vaart csúcsformában játszott.
Az Essient nélkül elálló afrikaiaknak ezúttal csak a statisztaszerep jutott a De Kuypben. Különösen a második félidőben csillogott az Oranje, amikor Van der Vaart is a pályán volt. A Real középpályása lőtt egy gólt, szögletből adott gólpasszt Sneijder kapásgóljához, majd kiharcolt egy tizenegyest az egykori otthonában játszó Van Persie-nek. Jelesre vizsgázott a támadó részleg, de a védelem könnyen zavarba hozható (ékes példája ennek Asamoah Gyan gólja), és ez még sok bosszúságot okozhat Bert van Marwijknak a világbajnokságon.
Üde színfolt volt az Ajax fiatal jobb-bekkjének, Gregory van der Wielnek a játéka, aki teljes mértékben uralta a ghánaiak bal oldalát.
Forrás(ok): nemzetisport.hu, focimagazin.hu
Abban a szerencsében és megtiszteltetésben részesültünk, hogy egy rövidke interjút készíthetünk Magyarország talán legjobb focistájával, a holland PSV-ben légióskodó Dzsudzsák Balázzsal. No de mit kérdezzünk tőle?
Arra gondoltunk, hogy Ti, azaz a kedves olvasók lesztek a mi riportereink. Kommentben írjátok meg nekünk, mit szeretnétek megtudni Dzsudzsitól, mi pedig továbbítjuk neki a feltett kérdéseket.
Több szempontból is izgalmasnak ígérkezik a világbajnokság: az esélylatolgatás már javában zajlik, a felkészülő mérkőzésekből sokan már a csoportmeccsek eredményét próbálják kitalálni. Az alábbi összeállításban nem elsősorban ezeket az eredményeket szeretném megtippelni, sokkal inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy melyik csapatokra lehet érdemes odafigyelni a vébé során. Főleg azokra a csapatokra gondolok, amelyeket nem tartanak feltétlenül esélyesnek. A sorsolás ráadásul szerintem több esetben még kedvezően is alakul a - papíron - gyengébb, esélytelenebb válogatottnak.
Ötéves voltam, amikor a németországi világbajnokságon ezüstérmes lett a holland válogatott. Őszintén szólva, nem sok mindenre emlékszem, hogy mi történt velem akkoriban, viszont az 1974-es foci-vb-re és a hollandjaimra kristálytisztán. Igen, a hollandjaimra. Az én hollandjaimra! Úgy érzem, kijelenthetem ezt, hiszen az 1974 óta lezajlott összes labdarúgó világ- és Európa-bajnokságon Hollandiának szurkoltam. (Természetesen most sem és a jövőben sem lesz ez másként.)
Az 1974-es holland fociválogatott meghatározó volt életemben. Legalábbis az életem azon részében, ami a sportot, a focit jelenti, biztos. Nem csak Cruyff jelentette a „megtérést” számomra, hanem Neeskens, van Hanegem, Krol, Jansen, Haan, Rep, Jongbloed, Rijsbergen, Suurbier és Rensenbrink is. A holland válogatott. Nagyon tetszett, amit csináltak. Nagyon tetszett, ahogy játszottak. Bámultam és csodáltam őket.
Utolsó kommentek